Az eső késő délután eredt el, pont akkor, amikor a villamosok a műszakváltás utasait vitték. Az ablak bepárásodott, a megállóban az ernyők összeértek, a sín fekete lett a víztől.

A kocsik jártak. Lassabban vettek fel utast, mert többen szálltak fel egy ajtón, és a fékút is hosszabb volt a nedves szakaszon. Menetrendi lyuk nem keletkezett, a különbség a peronon látszott: aki szárazon akart maradni, az a következő szerelvényre szorult.

Éjszakára a zápor elállt. A sínek még csillogtak, a járatok viszont visszaálltak a szokásos sűrűségre. A város egy esős hétköznapot zárt, nem egy leállást.